Az elmúlt hónap slágere a cím. Otthon voltam, visszajöttem. Rendhagyó beszámoló Kölnből.

A blog ugye azért jött létre, hogy beszámoljak mindarról, ami itt történik. Most mégis az otthon történtekre kell, hogy reflektáljak. Az ünnepek miatt mentem haza természetesen, de ha már ott voltam, gondoltam le is vizsgázom amiből lehet. :) Kilencből nyolc sikerült, a kutatásmódszertan nevű förmedvény nem ment. Bár írtam már egy szakdogát, meg 3x TDK-ztam, vicces lenne, ha emiatt buknám az egyetemet. Na de majd márciusban nekifutunk még egyszer, és akkor mindenki heppi lesz. Tök szívesen megyek haza egyébként, csak nem ilyen zavaró apróságokra kellene mindig gondolni a repjegy foglalásánál.

Beszéljünk is jobb dolgokról. Szerencsésen visszajöttem, mindent elértem, minden időben érkezett, maradjon is így mindig. Amit nem bírok magamban tartani: Sikerült Dortmund és Schalke meccsre jegyet szerezni. Mielőtt a focit kevésbé szeretők mormognák, minek örül ez a kis gyökér, biztos jön a foga, hozzátenném hogy Európa 2. legnagyobb és legszebb stadionjairól van szó.

Tehát most lehet szidni amiatt, hogy elgyengültem. :) Három hét múlva jönnek hozzám hatan srácok, néhány napot itt töltenek nálam, csinálunk néhány vicces dolgot, szóval biztosan jó lesz. Én már várom, nem tudom a többiek hogy vannak vele. :P

Visszatérve Budapestre. Nagyon köszönöm mindenkinek a rugalmasságát, hogy sikerült találkákat megbeszélni, összehozni valamit ebben a vizsgákkal terhelt két hétben. Nagyon jól éreztem magam a koliban is, ahova már csak vendégként tértem vissza, ezt egyáltalán nem éreztette velem senki, sőt még én is kolisnak éreztem magamat arra az időre.

Ami külön említést érdemel: a KÖNYVTÁR! Aki tanulni akar, ne menjen le oda, aki viszont jól akarja érezni magát, kis kikapcsolódásra vágyik, annak ott a helye. A viccet félretéve, sokszor az ott eltöltött idő segített átlendíteni azokon a nehéz napokon (nem azokon), köszönet érte mindenkinek aki ott volt, na meg azért nekem is, remélem sikerült dobni egy kicsit a hangulaton. :P

Szerencsésnek érzem magam. Amikor kijöttem ide, nagyon féltem attól, hogyan fogok tudni beilleszkedni, vajon meg fogom-e állni a helyem, és egyáltalán tetszeni fog-e majd nekem ez a dolog? Nos a válasz egyértelmű igen. Amikor itt voltam, nem hiányoztak az otthoni dolgok egyáltalán (az emberek kicsit, és most el is morzsolt mindenki egy könnycseppet). Amikor hazaértem, nagyon jól éreztem magamat a megszokott közegben is, és egyáltalán nem hiányzott a kölni dolog (ha azt mondták volna, hogy Liebe Peter, már nem kell visszajönnöd, a cuccodat utánad küldjük, na akkor nem morzsoltam volna érte könnyet). Most hogy visszajöttem, újra azt érzem, hogy jó helyen vagyok. Kegyelmi állapotnak tartom ezt az időszakot, remélem sikerül megtartani ezt augusztusig.

Na igen, itt a nagy hír: 99%-IG BIZTOS, HOGY MARADOK MÉG EGY SZEMESZTERT (na most lehet könnyezni)! Rábólintottak otthon, rábólintottak itt is, úgyhogy úgy néz ki, működik a dolog. Ez azt is jelenti sokunk örömére, hogy a blog élettartama is meghosszabbodik egy kicsit. Kicsit izgatottan várom a tavaszi szemesztert már, mindenki azt mondja, hogy még a télinél is jobb. Meglássuk.

Sokat gondolkoztam a mai suta tanulságon. A Mammut 2-ben voltam, épp az Üvegtigris 3 című eposzt akartuk megtekinteni, amikor egy anyuka a mozgólépcsőn a gyereke után kiabált: “Jancsika (mondjuk ), ha eltűnsz, nem talállak meg!” :)

Én igyekszem nem eltűnni az elkövetkezendő időben, sőt akivel nem sikerült találkoznom ebben a két hétben, azzal nagy szeretettel találkoznék márciusban, 10 napot ugyanis otthon leszek, kevésbé kötötten.

Az Erő legyen veletek!

Peti

u.i.:
- Anyu, anyu, b*sznak a kutyák!
- Ne nézz oda!
- HOVA?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.