Sajnos célegyenesbe fordult minden, ezért elég sok nehézségbe ütköztem az elmúlt időszakban. Félre bánat, félre bú, jöjjön Izrael összefoglalva, és egy kicsi az utolsó napjaimból.

Szóval ott hagytuk abba, hogy, megyünk Haifába kicsit kikapcsolódni. Erről mi nem igazán tudtunk semmit, annyi volt mondva, hogy arab étterembe megyünk este. Sok jóval az ilyen kijelentés nem kecsegtet, az arabok szeretik ugyanis tömni a kedves idegen vendéget. Most sem történt máshogy: míg mi folyamatosan ettünk, addig a házigazda folyamatosan hordta az asztalra a finomabbnál finomabb falatokat. Bevallom őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. Minden rendkívül ízletes volt, dudára ettük magunkat, akadt viszont egy kis probléma: a sok szaftos, ínycsiklandó étek után dukált volna (nekem legalábbis) egy kis habzó jaffa. Sajnos az arabok nem isznak alkoholt, úgyhogy meg kellett elégednem a limonádéval.

Cserébe kaptunk jó sok szellemi táplálékot, a vendéglátónk ugyanis drúz volt. A vallás az iszlámból alakult ki, egyistenhívő, rendkívül sok rendszabállyal. Megtiltja a többnejűséget és az ágyasok tartását, valamint az ideiglenes házasságot is. A hívők szerint a végső igazság megtalálható a tanítóiknak tett isteni kinyilatkoztatásokban melyek megtalálhatóak a szent iratukban (A nemes bölcsesség). Hisznek továbbá a lelkek generációról generációra történő vándorlásában, a reinkarnációban.

"A drúz vallás nem engedi meg sem a betérést sem az áttérést a tagjainak, és a közösségen kívüli házasságot sem. Ilyen körülmények közt lenyűgöző az ezer éves fennállása a közösségnek, amellett hogy a vallási rendszer titok a külvilág számára és részben a drúzok előtt is. Csak egy beavatott elit, az ukkál („ismerők”) vehetnek részt teljesen a vallási szertartásokon és férnek hozzá a „bölcsesség” (hikma) titkos tanításaihoz. Üldöztetés idején megengedett egy drúznak hogy külsőleg megtagadja a vallását, ha az élete veszélyben van." (Wikipedia)

Milyen kedvesek, nem igaz? :) A rendhagyó történelemóra után megnéztünk egy emlékművet, amire minden héberül volt írva, és Józsi nem bajlódott sokat a fordítással, majd megkértük, hogy vigyen el minket a piacra, ám az addigra bezárt. Egyébként már ez is szép teljesítmény volt tőle, hiszen az edzőként teljes mértékben leszerepelt. Rendkívül sokat kritizáltuk őket a hét során, nem igazán jött át nekik az egész projekt feelingje, ezért csoda, hogy egyáltalán ezt megszervezte. A többiek elmondásuk szerint tejben meg vajban fürödtek egész héten, nekik szerencséjük volt a helyi edzőkkel, nekünk nem annyira. No de fátylat rá. Mikor már tényleg majdnem teljesen halálra untuk volna magunkat, Yossi, az egyik arc, aki furikázott minket a héten, bejelentette, hogy megyünk Haifába. Sötétedés után érkeztünk már, a hegyekből ereszkedtünk le a városba, ami gyönyörű volt. Itt aztán sikerült bepótolni a vacsorából fakadó szükségletet, hiányosságot, így néhány izraeli sör elfogyasztása után bele is csaptunk az éjszakába. Hajnal 3-ig kluboztunk, maradjunk annyiban, hogy nem volt annyira jó, mint amennyire rossz.

Az egyetlen hátránya a reggeli tréningeknek, az az éjszakai élet. Ennek ékes bizonyítékait magunkon hordoztuk az utolsó edzésnapon, ahol én személy szerint a túlélésért küzdöttem. A kialvatlanság nem tett jót az utolsó edzésnek, hálistennek, hogy a nagyját már megcsináltuk az elmúlt napokban. Így jól megérdemelt pihenésnek örülhettünk a délután és az este folyamán, készülve a fesztiválra.

14 különböző helyszínen zajlott a projekt a hét során, és a fesztiválnak az volt a lényege, hogy a több mint 700 gyereket egy helyre gyűjtsük össze, ahol egy barátságos tornán megmutathatják, hogy milyen értékeket és egyéb dolgokat tanultak a hét folyamán. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a torna jól sikerült, és célját teljes mértékben elérte. Így péntekre azért már eléggé fáradtan vánszorogtunk buszunkhoz, egy dolog viszont tartotta bennünk a lelket: A genezáreti-tó partjához vittek minket, minden európai edző együtt pihente, sportolta, bulizta végig a napot, ki-ki vérmérséklete szerint. Az éjszakát is a szabad ég alatt töltöttük, jót hunyva a tó partján.

A szombati napot is a pihenésnek szenteltük (hiszen megérdemeltük), a tó mellől egyből a reptérre vittek minket Tel-Aviv-ba, ahol átestünk a majdnem 3 órás biztonsági ellenőrzésen. Nem igazán értette egyikünk sem, hogy miért ekkora a készültség kifelé, és miért nem történt semmi befelé. Még kihallgatásra is elvittek sokunkat, ellenőrizték, hogy mindnyájan ugyanazt mondjuk-e.

Amennyire elégedett voltam a fesztivállal, olyannyira vannak fenntartásaim a projekttel kapcsolatban. Bár hosszas elemzésbe még nem bocsátkoznék, bár a testem visszatért Kölnbe, a gondolataim nagy része még mindig Izraelben van. Politikai eszmefuttatástól is megkímélnék mindenkit, de persze véleményem van, ami azért egy kicsit elkeserítő. Bár sose hittük volna, hogy az írek kibékülnek, és azt se nagyon gondoltuk volna, hogy a berlini fal majd egyszer leomlik, ugyanezzel a felfokozott, reményteljes várakozással kell szemlélni a Közel-Kelet eseményeit is, bízva abban, hogy tényleg változni fognak ott a dolgok. Mert nem egészséges ami ott van, az biztos. A helyes eszközt már mindenesetre megtaláltuk, a sport ugyanis képes lehet arra, hogy ezeket a falakat, gátakat lebontsa. És büszkék lehetünk arra, hogy tettünk valamit azért, hogy a helyzet változzon, még ha csak annyit is, hogy néhány gyerek fejében elültettünk egy gondolatot arról, hogy érdemes inkább közösen együtt élni és gondolkodni. A többi már nem rajtunk múlik...

(Külön szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy visszaérkezésemet követően 4 palesztin egyetemistával is találkozhattam (egy csereprogram keretében 8 napot töltöttek el Kölnben), és egy kicsit beszélgethettem velük a helyzetről. Így azért valamivel teljesebb lett a kép.

Egyébként befejeztem egyetemi tanulmányaimat Kölnben, véget ért a félév. E sorok írásakor nem egészen 4 nap van hátra ittlétemből, a csoport kb. felét már elbúcsúztattuk, és fejben már én is készülök haza. Az évet összefoglaló írást a vonatúton fogom megejteni, és amint lehet megosztom veletek. Maradjunk annyiban, hogy lesz mit...

Üdvözlök mindenkit,

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.