Hatalmas olvasótáboromra való tekintettel nem győzök ekszkuzálni, amiért három hétig nem írtam. De legalább zajlott az élet. Torghelle Sanyi, Izrael, Amszterdam, jellemfejlődés. :)

Nem kezdeném az eseményeket kronológiai sorrendben felgöngyölíteni, mert nem sikerülne, uhogy ez lehet kicsit összevissza lesz, de mondjuk rajtam kívül nem sokan tudják bizonyítani az ellenkezőjét sem. Szóval, történt hogy elmentünk kirándulni Bielefeldbe. Facebookon lehet látni szép képeket, majdnem oda kerültem ki Erasmussal, az se lett volna rossz hely. Este meccset néztünk, a helyi csapat a másodosztályban találkozott a Düsseldorffal, ahol a nemzet Sanyija is játszik. Mit játszik, szárnyal, repül… :) Egy szó mint száz, készült közös fotó Sanyival, amit azóta is nagy becsben őrzök, hát még az aláírását. Örök élmény. :)

Izrael. Football 4 Peace program. Jelentkeztem, remélem kiválasztanak, és akkor mehetek kis focit oktatni gyerekeknek oda. Előtte lesz egy egyhetes felkészítés Angliában, gondolom az se lesz rossz. Önkéntesként megyek, de mindent fizetnek, szóval jónak ígérkezik, remélem összejön.

Voltam Amszterdamba, maradjunk annyiban, hogy egészen más kávéházról beszélünk. A Critical Mass-es srácoknak üzenem, hogy hajrá, így egészen élhető lenne Budapest is. Nagy élmény volt, Gergő nagyon szívélyesen vendégül látott, semmire nem lehet panasz, sőt még országimázst is csináltunk. Gulyásparti 40 főre, még a lábast is kinyalták. Ennél nem kell jobb pozitív reklám, szerintem. Visszafelé turistának öltözött, civil ruhás rendőrök kutatták át a táskámat, nem tudom mit kerestek. Bár mondjuk a zsebeimet meg se nézték. Na mindegy… :):

Kétszer is nagy pofont kaptam az élettől, de jól esett. Először is: utálok röplabdázni. Szerintem (és most ki fogom csillagozni) ez a sport a ********** ******-nak való. (A helyesnek vélt megfejtéseket ide várjuk.) A nyertesek között értékes nyereményeket sorsolunk ki. Szóval lényeg, hogy nem szeretem. Ennek ellenére egyik hétvégén beálltam, hogy meglegyen a csapat. Végig flegmán és kedvetlenül játszottam. Tényleg csak +1-nek voltam ott, mint a Totóban. Elég szarul álltunk, de a harmadik, negyedik szettre összeszedtük magunkat. A harmadikat hoztuk, a negyedik elég szorosra sikerült. A végén az én blokkommal nyertük meg a szettet. A mai napig nem tudom, hogy ugrottam fel olyan magasra, és hogy nem tört le tőből a kezem. Az eset megtanított arra, hogy olykor a legkevésbé várt, szeretett eseménytől kapjuk a legtöbbet. Nagyon jó érzés töltött el utána néhány percig. Azóta is utálom a röplabdát, de ha legközelebb játszunk, biztosan másképp fogok hozzáállni.

A másik. Utálok falat mászni. Legalábbis eddig azt hittem. Kötelező volt elmenni egy alkalomra, és kicsit félve érkeztem oda. Az este végére már felmásztam a 16 m-es falra is, és nagyon élveztem. Szóval ez lehet a suta tanulság mára.

Itt rekordmennyiségű hó esett, rekordnagyságú hóembert építettünk, kb. 2,5 méter magas. A repülőút a sok hó miatt még egy kicsit bizonytalan, de reméljük a legjobbakat. Remélem sokatokkal találkozok a feszített vizsgatempó ellenére is. Akivel nem, annak ÁLDOTT, IGAZI KARÁCSONYT KÍVÁNOK, ÉS SIKERES ÚJ ESZTENDŐT. Jobbat mint az előző, rosszabbat mint a következő.

Puszi mindenkinek, és egy hónap múlva, ha visszatértem, akkor jelentkezek.

Peti

Küldeném mindenkinek, aki szereti:
https://www.youtube.com/watch?v=7e3FX2EkOkI

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.