Football 4 Peace - Egy hihető hét Izraelben (I.rész)
2011.07.04. 12:50
Megígértem és hál'istennek a körülmények is adottak ahhoz, hogy napi beszámolóim sorát megkezdjem egy nagyon is hihető, ám annál megdöbbentőbb kalandról. Evezzünk hát a mélybe!
Aki nem szokta végigolvasni a bejegyzéseket, annak távirati stílusban: minden rendben zajlott, kiváló repülőutunk volt, a Tel-Aviv gyönyörű éjszaka felülről, igazi megapolisz. Semmi fennakadás nem volt a reptéren, elmaradt a biztonsági ellenőrzés és kihallgatás is, így 30 perc alatt végeztünk mindennel. Itteni idő szerint hajnal 1-kor mindennel végeztünk, 1,5 órás buszozás után pedig megérkeztem a projektem helyszínére. A projektről: arab és zsidó gyerekeket összehozni különböző helyekről, és a sporton keresztül értékeket átadni nekik. Tisztelet, bizalom, egyenlőség, közösségbe való bevonás, felelősségvállalás. Minden reggel 9-től délután 1-ig tartunk nekik "edzéseket", ebből 2 óra ún. "off-pitch" foglalkozás, 2 óra pedig képesség -és készségfejlesztés, tehát effektív futball. Egy kibutzban lakunk négyen edzők, a kaja és az ellátás kifogástalan. Csütörtökig itt leszünk, aznap lesz a záró fesztivál, ahol a gyerekek egy nem hagyományos tornán vesznek részt, de erről majd akkor. Péntek és szombat pedig egy kis lazulásnak néz ki. Majd jelentkezem később. Minden jót addig is.
Peti
Aki viszont éhes a részletekre: Soha, soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz ez. Voltak prekoncepcióim, meséltek mások róla, de ez akkor is szinte leírhatatlan. Kezdve a már-már elviselhetetlen hőséggel odakint, a lakóhelyünkön át, az emberekig, minden. A kibutzot úgy lehet a legjobban leírni, mint egy farm. Neva' eva' nem éreztem magam akkora biztonságban, mint itt Izraelben. Gino testvér itt biztos nem mondaná azt, hogy kevés a biztonság. Már a kibutzok is hermetikusan el vannak zárva mindentől, kapu és sorompó után csak lehet ki és bejutni. Ha ki akarsz menni. De minek akarnál, mikor itt minden van. Úgy lettem tanítva, hogy a kommunizmus egy rosszul működő rendszer. Nos úgy néz ki, hogy egy kis kapitalizmussal megfűszerezve szinte tökéletes. Nyilván nem beszélünk itt több emberről mint kb. 800, de akkor is. En HaShofet-nek hívják egyébként a kibutz-ot, ahol az emberek nem használnak pénzt (mindenkinek egy számlát nyitottak, és egy speciális kártyát használnak mindenhez), mindenki ugyanannyit keres (doktor, takarító, mosodás), és mindent maguknak termelnek meg (tej, hús, zöldségek, stb.). Óriási farm van itt, és a tehenek tejéből több mint 1 millió shekel hasznuk van évente, amit visszaforgatnak a kibutz építésére, szépítésére. Úszómedence, teniszpályák is vannak, kis abc-t is találtunk, ahol sikerült is beszerezni néhány kóser sört. Egy szó mint száz: eddigi életem legstresszmentesebb (ha van ilyen szó) időszakát töltöm itt. Reggel 7 órakor kelünk, 7:15-kor reggelizünk, 8-ra megyünk a pályákra, fél 9-től pedig húzzuk az igát. Körülbelül délután 1-kor végzünk, ilyenkor már körülbelül 40 fok van, elszaladunk ebédelni, majd a nap hátralévő része szabad. Röviden kiértékeljük a napot, felkészülünk a holnapi edzés megtartására, aztán irány a stand. Szükségünk is volt a kikapcsolódásra, én 4 óra alvás után még eléggé furcsán mozogtam olykor-olykor. Este néhány jó sör mellett zártuk a napot, majd éjfél körül nyugovóra tértünk szerény hajlékunkba, ami egy vendégház. Légkondi, internet és tv is van, bár utóbbit még nem használtuk.
Holnap jelentkezek az edzések tapasztalataival, a gyerekekről is írok majd egy kicsit, valamint beszámolok kirándulásunkról, amit Megiddoban (itt lesz majd az Armageddon) tettünk.
Addig is legyetek rosszak! :)
Peti
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
