Megint eltelt egy hét. Volt itt minden most is, vidám és szomorú egyaránt. Plusz egy olyan marha érdekes dolog, amivel még sose találkoztam. De azért kezdjük az elején. Kedden megkaptam végre a diákigazolványomat, amivel - mint már azt említettem - ingyen utazhatok a tartományban. Ennek, és a Wizzairnek köszönhetően sikerült oda-vissza jegyet 9400 Ft-ért venni. Csak az a para, hogy Weeze-ből indul, oda meg a vonatút hosszabb, mint a repülő Budapestig. :) Nem baj, jó az a csóró magyarnak. :) Szóval köszönhetően a kártyának hétvégén még egy ember is utazhat velem totál ingyen. Ez akkor volt igen jó, amikor a hokimeccsről hazajövet ellenőrök ütöttek rajtunk a villamoson, én meg otthon hagytam a cuccot. De mivel péntek este volt, spanyol kollégám meghívott egy ingyen utazásra. :) Isten áldja meg érte.

Eseménymenedzsmenten érdekes dolog történt. Tanárnő kérte maradjunk ott óra után. November végén lesz egy 4 napos sportmenedzsment vetélkedő Groningenben, amire meginvitált bennünket is. Ez volt a második óra… TF, 4 év, semmi külföld… Uhogy anélkül, hogy bántanám az alma mater-t, ég és föld. Január végén meg lesz egy Winter School Project Kufsteinben, ahova szintén meghívtak (mondjuk az fizetős, szóval meglássuk… :)

Ragyogó napfényes idő fogadott bennünket csütörtökön a Velodrome-ban. Jelentősége annyi. hogy ezek a bicajok elég érzékenyek a rossz időre (elsősorban vékony kerekük miatt). A videót tegnap kinyomtam a blogra, a kurjongató szimpatikus fiatalember én vagyok. Fantasztikus, őrjítő érzés volt bedőlni a kanyarba. Az elején kicsit féltem, meg nem is nagyon éreztem a fixit, de aztán amikor megfelelő sebességem volt, nagy levegőt vettem, oszt bedőltem. Utána alig akartam leszállni a bicikliről. Ami mégis erre kényszerített, az a hatalmas fájdalom, amit a combomban éreztem. Maradjunk annyiban, hogy nagyon fárasztó. :) De felejthetetlen is volt.

Csütörtökön SpoHo buli volt, ami TF-napoknak felelne meg, ha meg kellene feleltetni. Szóval szerdán akartam rá jegyet venni, de elfogyott, szóval az első bulimról lemaradtam. Nem úgy a másodikról, ami 3 szinten ment. Természetesen a pop,rock,indie terem volt a legjobb, a minimal és a német rave/techno kombó nem igazán adta. Olyan tömeg volt, mint még a Morrisonsba se. Egyáltalán nem lehetett táncolni, szóval kicsit csalódottan hazajöttem hajnal 4kor. Budapesten sokkal jobb bulik vannak, jobb zenékkel. Szóval majd kell nyomni januárban egy party-t, nehogy elfelejtsem mi is az igazi.

Hétvégén főztem először magamnak, meg még 3 embernek, elég jó alapanyagokat találtam, uhogy friss bazsalikommal, paradicsommal nyomtam egy bolognait. Hoztam magammal 2 szakácskönyvet is, tervezem, hogy több olyan receptet is kipróbálok, ami otthon nagyon drága, vagy nehezen beszerezhető alapanyagokból készül. Például itt a rák és halfélék nevetségesen olcsók.

Ja, és remélem sikerült az izgalmat fenntartani. Miért is ez a címe a bejegyzésnek? Beköltözéskor kaptunk 1 darab kulcsot. Eddig oké. Azonban a részletek: Ezzel a kulccsal nyílik a BEJÁRAT, A SZOBA, ÉS A MOSÓKONYHA IS. Kérdem én rendkívül ártatlanul: hogy lehet az, hogy mindenkinek a kulcsa nyitja a saját szobáját, a bejáratot és a mosókonyhát, de egymás szobájába nem tudunk bejutni?

Szóval itt a nagy rejtély, amit továbbra sem sikerült megfejtenünk senkivel. Ha valakinek van lakatos ismerőse (nem Boti, Emese, Zsófi, Luca), akkor szívesen vennék minden infót.

Addig is derűs napokat kívánok!

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.