Karnevál, harc a kommunisták ellen, magyar születésnap és természetesen koccintás, Bonn meg a ráadás.

Előző alkalommal rövid eszmefuttatásomat olvashattátok a karneválról, de akkor csak előrevetítettem néhány dolgot. Azóta szomorú és vidám valósággá változott minden. Szomorú, mert reggel nagyon korán kellett kelni, hogy a hivatalban bejelentsük magunkat, és kérhessünk olyan kártyát, amivel dolgozhatunk is. 8:45-re értünk vissza, és 3 perccel később már el is csattant az első feles. Szó szót követett, úgyhogy a nagy ijedtségre még sikerült 3 rakétát beküldeni arcba, kísérő meg csak sör lehet, így óriási kalóriabombával indult a napom. 11 óra 11 perckor kezdetét vette a karnevál. Az ok, ami miatt úgy néztem ki, ahogy:
1. Így születtem.
2. Nem tudok rajzolni.
3. Ilyen fajta volt a festék.

Szóval a bohócra nem igazán hasonlítok a fényképek alapján, de azért sokan elismerték a bennem nagyon mélyen lakozó művészt, és szánalomból felismerni vélték a bohócot. Szóval hatalmas forgatag, rengeteg ember, melynek nagy százaléka már sakál részeg, és hamisítatlan kölsch muzsika szólt mindenhol. A kalóriabevitelt a könnyebb emészthetőség kedvéért továbbra is folyadék formájában oldottuk meg, aminek meg is lett a hatása, és erről a képek azért árulkodnak. Délután háromkor úgy döntöttem, rendezem gondolataimat, és sziesztázok egy csöppet. Este hétkor magamhoz is tértem, de eléggé szánalmasan éreztem magamat már akkor. Szervezetem úgy érezte, nekem már megvolt az alvás, ezért útjára indította a másnaposság folyamatát. Ami azért elég vicces volt, valljuk be. Öröm az ürömben, hogy így pénteken frissen és fitten keltem, délután már egy kondi is belefért a napba, bár az esti erasmusos partyt már nem vállaltam be.

Szombaton nemzetközi csapatok fogtak össze annak érdekében, hogy megdöntsék a kínai hatalmat. Magyarul foci a kínaiak ellen. Nem voltak annyira ügyesek, mint amennyire mi bénák voltunk, szóval kikaptunk. Igazából fejben elfáradtunk, de jó tapasztalatokat szereztünk, amit a jövőben tudunk hasznosítani.
Az egyik magyar srácnak, Szabinak, aki már évek óta itt él, vasárnap volt a születésnapja. Ezért éjfél előtt néhány perccel átugrottunk hozzá koccintani nem teljesen szomjasan, hiszen előtte iszonyat mennyiségű palacsintát sütöttünk és közben hűteni kellett a szervezetet. A lényeg, hogy dobbantottunk a belvárosba, ahol a csapat kettévált, Szabiék egy drága szórakozóhelyre mentek, mi meg egy SpoHo-s kocsmába. Hajnal háromig piáltunk, dumáltunk, találkoztunk néhány német csoporttársunkkal is.

Vasárnap dél előtt útnak indultunk, hogy a volt német fővárost megtekintsük. Fényképek a fészbukon. Első és második ránézésre sem tűnik nekem volt fővárosnak, gyönyörű belváros, szűk utcák, renovált házak, de minden olyan csendes és nyugodt volt. Nagy élmény volt, rengeteg park, zöld övezet, és minden, mi szem-szájnak ingere.

És hogy a végére legyen egy suta tanulság: azért nem leszek soha jómunkásember, mert nem bírok egész nap piálni, és nem esik jól reggel a pálinka. :)

Kedves egészségére mindenkinek!

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.