Eddigi leggazdagabb hetemen vagyok túl, mind materiális, mind pedig élmények és impulzusok tekintetében. Először is, átépítik az ebédlőt. Finoman fejezem ki magam, ha azt mondom, nem tetszik az új rendszer. Kisebb választék, még nagyobb tömeg, előre megváltott Essbon, tehát annyira nem kóser. Mindezek hatásra minden nap 11 körül kell ebédelnem, mert akkor van esélyem arra, hogy választhassak és ne is legyen nagy a tömeg. Teli hassal beülni egy Finanzierung előadásra nem menő. Szerencsére aznap csak ez az egy órám van, a nap további része szabad. 5 kor el is indultam futni, kiderült, hogy Király Gábor és csapata, a kimondhatatlan achtzehnsechzig München volt a kölni csapat vendége. Mivel a futásra rendszeresített helyem a stadion mellett van, nem volt nehéz észrevenni, hogy itt valami készülődik. Gyors kupaktanács, és úgy döntöttünk szobatársammal, Norbival, hogy kimegyünk a meccsre.

Igen, a mackóban van a mi Gabikánk. “Sajnos” benyelt három gombócot, ezért a kecskések első hazai sikerüknek örülhettek, és tovább is jutottak. Nekünk ennek is köszönhetően felejthetetlen élmény volt. Megtapasztalhattuk azt is, hogy egy esemény sokkal többről szól itt, mint magáról a mérkőzésről.

A keddi nap krónikájához tartozik, hogy vettem egy német telefont, így a többiekkel is könnyebb lesz a kapcsolattartás. 8 Euró volt a csomag ára, telefon+1 euró lebeszélhetőség. A hülyének is megéri, nem hogy nekem. Tollasütőre is szert tettem, így semmi akadálya annak, hogy hetente néhányszor eljárjak a terembe egy kicsit ütögetni, természetesen nem a nyugdíjas verzióra kell gondolni. :)

Csütörtök. Nagyon vártam. Ismét biciklire pattantam, második kísérletre már a kék vonal fölé is lehet merészkedni. Időfutamot is csináltunk a végén, 16,3 mp alatt sikerült a 200 métert teljesíteni. Kis leírás a videóhoz: az időmérés a kanyarban kezdődik, amint elhaladok a fehér vonalon, és az egyenesben ér véget. Hogy megfelelő legyen a sebesség, az előző kanyarban fel kell menni a csúcsra, hogy onnan leereszkedve minél nagyobb sebességet tudjunk elérni. Aztán a start előtt szintén nagyon magasról kell leereszkedni viszonylag gyorsan, hogy lendülettel érkezzünk meg a piros-fekete tartományba, itt lehet ugyanis a legrövidebb úton teljesíteni a pályát. Piszok gyors volt, de nagyon jó érzés. (Videó külön)

Egy volt SpoHo-s bekopogtatott Viki (a Hausleitnerin) szobájába, hogy kellene neki munkaerő kerti munkához. Norbival elvállaltuk péntek reggel kilencre. Nos a munkaleírás nem teljes egészében fedte a valóságot. Mondhatnám, csak a kert meg a munka volt igaz, de külön-külön. A fal mellett 2 méterig le kellet ásni, előtte a térkövet felszedni. Amikor megláttam, mondtam én ilyet nem csinálok, ez női munka. (egy kis felzárkóztatás, politikailag korrekt módon):
Bemegy a munkanélküli a hivatalba munkáért. A jegyző boldogan újságolja:
- Kedves Gáspár, épp jókor jött, épp van meló, szenet kellene pakolni a közeli bányában.
- Hát sajnos azt én nem csinálom, mert az női munka!
- Hogyhogy női munka?
- Hát úgy, hogy pakolja fel a jó édes anyád!

8 óra alatt végeztünk vele, és bár anyjuk és apjuk végig a körmünkre nézett, a végén elégedetten nyújtotta át apjuk a jól megérdemelt 85 Eurót per kopf. Szóval panasznak helye nincsen, csak piszok módon elfáradtunk, így a vasárnapom ráment a rehabilitációmra. Szombat este még kajáltunk egy jó kis chillis babot az itteni magyarokkal, szerintem egész jó estét hoztunk össze, és nem mellékesen degeszre ettük magunkat.

Ma, mivel a temetőbe nem tudok kimenni, elmentem a Dómba, és az ünnepi mise után gyújtottam egy gyertyát mindazokért, akiket ismerek és szeretek, legyenek élők vagy holtak.

Valami átkattant bennem. Talán most érkezett el az idő, amikor az agyam kezd átállni az idegen nyelvekre. Hál’istennek még ritkán, de előfordult már, hogy magyarokkal beszélgetve hamarabb jutott eszembe németül valami, mint magyarul. Na a hülye tuskó, már felvág a nyelvtudásával! Nem erről van szó, csak most már úgy érzem, hogy a német sem lesz teljesen elveszett a (fél)év során.

Csodálatos őszi idő van, a héten csinálok néhány képet is a közeli erdőben, gyönyörűen színváltós minden. Hasonló jókat kívánok otthonra is mindnyájatoknak.

Derűs napokat!

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.